A legtöbb kutató és pedagógus egyetért abban, hogy a mai gyerekeket nem lehetséges ugyanazokkal az eszközökkel lekötni, mint a húsz évvel ezelőttieket. Akár már 3 vagy 4 éves korukban tableten játszanak és Youtube-on néznek meséket és egyéb videókat, így nagyon hamar felismerik a billentyűzeten a nyomtatott betűket. Már-már a folyóírás szükségessége is megkérdőjeleződik. De mit tudnak tenni az idősebb generációk, hogy gyermekeik zökkenőmentesen vegyék az előttük álló akadályokat?

Z és alfa, az új generációk

A társadalomtudomány kétféle tulajdonság alapján tesz különbséget a generációk között. A legelső és leginkább befolyásoló tényező a születési dátum.  Az 1940 és 1959 között születettek a Baby boom-korszakhoz tartoznak, az X generáció az 1960 és 1979, az Y pedig az 1980 és 1995 közöttieké. Az 1996 és 2007 közöttiek a Z generációhoz tartoznak, a 2007 utániak már az alfa generációhoz. Láthatjuk, hogy a generációs kategóriák egyre rövidebb időszakokat ölelnek fel, mely szintén alátámasztja a világ egyre ütemesebb változását. Ma sokkal nagyobb a különbség egy 40 év fölötti felnőtt és egy 10 év alatti gyermek között, mint pár évtizeddel ezelőtt. A gyerekek világról alkotott képe és felfogása egészen más pontok mentén alakul, mint a mai felnőtt generációknak. A tudomány nem képes még egzakt módon bizonyítani, hogy az agyuk valóban máshogy működik-e, egyelőre inkább csak empirikus módon lehetséges kutatni a generációk közti eltéréseket és hasonlóságokat.

A második tényező, mely alapján a kutatók a generációkon belül is különbséget tudnak tenni az, hogy a gyermek milyen technikai felszereltségű otthonba születik, és hogyan szocializálódik. A szülei és a közvetlen környezete mennyire gyorsan képes követni az aktualitásokat, vagy éppen mennyire utasítja el azokat.

Másképpen tanulnak

Sokszor azt halljuk, hogy a gyerekek képesek a multitaskingra, egyszerre több dologra koncentrálnak és több információt képesek feldolgozni, ez azonban nem bizonyított, sőt tévhit az, hogy hatékonyan képesek így tanulni. Azáltal, hogy a Google bármikor és bárhol elérhető és általa bármilyen információt megszerezhetünk, a tanulás motivációja elveszik, így a tanulásra való koncentráció is csökken.

A motiváció hiánya minden eddiginél nagyobb problémát jelent, a jelenlegi iskolarendszernek óriási gond az, hogyan vegye rá a gyerekeket a lexikális tudás kiépítésére úgy, hogy közben minden információ online elérhető a kezükben található okos eszközökkel. Az iskolák ugyanakkor nem olyan rugalmas intézmények, mint az ipar vagy a technológia, a központilag előírt tananyagok és egyéb szabályozási rendszerek nem engedik, hogy gyorsabb ütemben fejlődjön a kor más vívmányai mellett.

Ahhoz, hogy a fiatalabb generációk érdeklődési körét lefedje az oktatás, teljes mértékű szemléletváltásra van szükség. Már az is nagy lépés, hogy a kötelező olvasmányok elérhetőek e-könyv formátumban, ez egy kis lépéssel közelebb kerül a generáció elvárásaihoz. De a tananyag mennyiségi és tartalmi felülvizsgálata is ajánlott lenne. Bizonyos korábban tanított irodalmi művek kisebb befolyással lehetnek a jelenkorra, jelentésük idővel átformálódik a tankönyvekben leírtakhoz képest. Ugyanígy a matematikában is, szükséges a számtani feladatok folyamatos korszerűsítése, amelyek megkönnyítik egy iskolás számára a nem feltétlen izgalmas matematikai egyenletek valós, mai szituációba történő adaptálását.

Sokszor felmerült már, hogy a mai iskolarendszernek nem a „régimódi” lexikális tudás fejlesztése lenne a feladata, hanem az, hogy megtanítsák a fiatalokat arra, hogyan sajátítsanak el olyan kompetenciákat, amelyekkel könnyen boldogulhatnak a munka világában a későbbiekben. Egy olyan gyakorlati tudás elmélyítése lenne a legfőbb cél, amely arra tanítja a gyerekeket, hogy megfelelő döntéseket hozzanak, alkalmazkodóképesek legyenek és megfelelően teljesítsenek.

Szerencsére az oktatás digitalizálása is folyamatos, mellyel a tanárok és a diákok élete is könnyebbé válhat, amennyiben sikerül azt a technikát megtalálni, amely a lehető legjobban támogatja a tanulási folyamatokat.

Másképpen dolgoznak

Az iskolarendszernek óriási szerepe van és lesz mindig az egyének munkahelyi viselkedésének és teljesítményének kialakításában, de nem ez az egyetlen tényező, ami befolyásolja a jövő generációit.

Maguknak a munkáltatóknak már az elmúlt években is folyamatosan ügyelniük kellett arra, hogy a különböző generációkhoz tartozó munkavállalóikat hogyan és milyen keretek között foglalkoztassák. Ez egy dinamikus és öngerjesztő folyamat, mert a pozitív piaci eredmények eléréséhez szükséges a gyors fejlődés, az oktatás területén ez a fajta gyors reakció a változásokra sajnos nehezen implementálható. A szerkezeti felépítés sokkal hierarchikusabb és centralizáltabb, ugyanakkor az oktatás területén számít a múlt és a presztízs, mely szintén fémjelzi, hogy egy intézmény mennyire tud alkalmazkodni a gazdaság, a társadalom és nem utolsó sorban a diákjai aktuális követelményeihez.

A munkaadóknak szintén szükséges folyamatosan formálódniuk, mint az oktatási módszertannak és eszköztárnak. Ugyanúgy, ahogy az iskolában is megjelenik a digitalizáció, a cégeknek is követniük kell a trendeket, emellett ha szeretnék, hogy az iskolapadból a számukra megfelelő szakemberek kerüljenek ki, úgy szükséges a képzések támogatása is. Szükséges az iparágakon átívelő konszenzus megtalálásának támogatása is, hiszen ahogy korábban említettük, a kompetencia alapú oktatás előretörésével inkább az irányvonalak és az alapismeretek megszerzésén van a hangsúly. Előtérbe kerül a „munkában tanulás” elve és folyamata, melyhez az egyén személyiségére, érdeklődési körére, és az oktatása alatt megszerzett alaptudására van szükség, és saját maga is befolyásolhatja, hogy milyen irányba szeretne fejlődni

Az oktatás a fejlődés bázisa

A globalizációt előnyünkre kell fordítanunk, és helyesen alkalmazni a nemzetközi irányelveket, már a középiskolában támogatni a társadalmi mobilitás erősödését. Az oktatásnak biztos hátteret szükséges adnia a jövő generációinak, amivel egyértelmű célokat határozhatnak meg számukra, és ezeket a célokat el is érhetik. Ehhez viszont a munkaadóknak is meg kell teremteniük a bázist mindehhez.

Az Y generáció munkába lépése óta rengeteget kellett változnia a munkakörülményeknek és elvárásoknak. Sokkal egyénre szabottabb és alkalmazkodóbb légkört keres a jelenlegi fiatal felnőttek korosztálya. Az ő gyermekeik, az alfa generáció szülöttei már az iskolapadban ülnek, már most megfigyelhetőek mindazok a változások, amiket fent említettünk. Belőlük lesznek a jövő mérnökei, tanárai és vezetői, nem szabad rájuk erőltetnünk a saját elképzeléseinket és tudásunkat, ők fogják meghatározni a saját szükségleteiket, mi pedig igyekszünk követni és megérteni őket.