Az ipari digitalizáció és az Ipar 4.0 számos jelentős változást indukált a műszaki életben ugyanúgy, mint társadalmi szinten. Az ipari szereplők szakemberekkel szemben támasztott elvárásai megreformálták az oktatást. Az egyre terjedő automatizálás pedig felerősítette a munkahelyeket féltő szólamokat. Mégis, mi a sorsa hát az humán munkaerőnek?

Intuíció – amit a robotok nem tudnak

A robotokkal szemben leggyakrabban megfogalmazott kritika a döntésképtelenség. A robotok helyett ugyanis úgy néz ki, még sokáig az embereknek kell majd döntéseket hoznia. Ez persze jó hír, hiszen így az árammal működő munkatársak nem válthatják ki teljes mértékben a humán munkaerőt. Ám egyben sokan várják azt is, hogy robotok dolgozzanak helyettünk. Mégis, mivel a robotokból hiányzik az a fajta intuíció, ami az embereket jellemzi, még rengeteg munka marad majd a repetitív folyamatok helyett az embereknek.

A globális pánikot elkerülendő, minden fórumon elhangzik, az a korántsem légből kapott megnyugtató állítás, hogy bizonyos tulajdonságok tekintetében a robotok elmaradnak az emberektől. A robotok tehát nem válthatják le minden területen a jelen dolgozóit, inkább arra számíthatunk, hogy mind több helyen kell majd automatizmusokkal együtt dolgoznunk.

Ez pedig nem rossz! Ugyanis számos területen, veszélyes környezetben, nehéz darabok emelése közelében vagy káros anyagok feldolgozása során az emberek biztonsága csak akkor biztosítható, ha robotok dolgoznak helyettük.

Toborzás, másképp

Amellett, hogy sok munkakörrel kapcsolatban jogos a kérdés, hogy vajon a robotok átvállalhatják-e ezeket, jól képzett szakemberekre még számos területen szükség lesz. Azonban az automatizálás és a digitalizáció terjedése nemcsak a hatékonyságot növeli a termelésben, hanem egészen új tudást is elvár a dolgozóktól.

Ezt a változást pedig a munkaerőmenedzsmentnek is követnie kell. A megfelelő szakemberek toborzása pedig jelenleg hatalmas problémát jelent. Ugyanis bár az igény egyre nő, nem képeznek megfelelő mennyiségben az új munkakörök betöltésére alkalmas személyeket.

Mivel a munkaerő egyre szűkösebbé váló erőforrás, a cégek nagy erőkkel igyekeznek megtartani alkalmazottaikat. Ám a pénz és a juttatások mellett egyre több faktor játszik szerepet a munkavállalói elkötelezettségben.

A toborzást pedig egyes területeken szinte teljesen ellehetetleníti a szűkösség. Így a dolgozók utaztatása akár a határon túlról sem ritka. A fejlett világban hiányzik a megfelelően képzett szakmunkások nagy része. Emiatt kormányzati intézkedéseket igyekeznek bevetni a képzéssel történő pótlásukra.

Oktatás a digitalizáció korában

Az oktatás is jelentősen átalakult, ahogy a digitalizáció egyre nagyobb teret hódít. A fejlett világ kezdi felismerni azt, hogy egészen más ismeretekre van szüksége a jövő szakembereinek, mint az elmúlt évtizedekben képzett dolgozóknak. A szakképzés tehát szerte a világon átalakul. Új szakmák helyett inkább új készségek és képességek oktatásán van a hangsúly, tehát egyre fontosabb a digitális írástudás, a szoftverhasználat, valamint az új technológiák beható ismerete.

Persze az oktatás és a képzés nemcsak a műszaki területen alakul át. Változnak a humán terület képzései is, új szakterületek válnak értékessé ez pedig elsősorban az ipar 4.0 által generált társadalmi változásoknak köszönhető.

 

Az oktatás, mint megtartó erő

A toborzásban az oktatás átalakulása is szerepet játszik. Korábban is jellemző volt a munkaerő vállalaton belüli képzése ám ez ma már elkerülhetetlenné vált. Ahhoz, hogy a dolgozók lépést tartsanak az új technológiákkal, már nem az iskolapadba ülnek vissza, hanem belsős képzéseken vesznek részt.

Azáltal, hogy a cégek is kiveszik a részüket a képzésből, az oktatás minősége javulhat. A kormányzati döntések segíthetnek ugyan abban, hogy egyes szakterületeken növekedjen a létszám, ám számos bírálat is éri ezt a megközelítést. Az oktatás finanszírozásában azonban kétségtelenül nagy szerepe van a központi irányításnak.

Munkakörnyezet és munkavállalói elégedettség

A szűkös munkaerőkínálat hatására a HR feladata egyre inkább a már alkalmazott dolgozók megtartása. Míg korábban sokan a pénzt említették első helyen, mint motivációt, ma már emellett számos tényező szerepet játszik. A kutatások és kérdőívek szerint a munkavállalói elégedettséghez hozzátartozik a légkör mellett a vezetői attitűd, a vállalat céljai, valamint a munkakörnyezet minősége is.

Ezek fontossága pedig egyre nő, hiszen a bérek közötti különbségek adott munkakörben egyre csökkennek. Hiába látszik úgy, hogy az automatizálással humán munkaerő takarítható meg, a világ legtöbb országában a robotizálás csak tovább fokozta a humán munkaerő iránti keresletet. Tehát sehol nem hanyagolható el a munkahelyi környezet és a feltételek javítása.

A HR területén tevékenykedő szakemberek számára kritikus téma továbbá a generációk közötti ellentét. Jelenleg főleg az X- és Y-generációs munkavállalók dolgoznak együtt, de már megjelentek a Z-generáció tagjai is a munkaerőpiacon. A három generáció merőben eltérő igényei pedig többféle feszültséget is generálhatnak a munkahelyeken.

Nomádok, bennszülöttek – generációk

A digializáció terjedése szoros összefüggésben áll az egyes generációk szétválasztásával. Attól függően, hogy az adott személy milyen kapcsolatban áll a digitalizációval (a születési éve szerint) soroljuk be a generációkba.

Azonban a munkaerőpiacon nemcsak a digitalizációval való kapcsolatban tapasztalhatók eltérések. Teljesen más elvárásai vannak egy X-generációs munkavállalónak, mint egy Y-nak. Ezek az eltérések pedig már a toborzás folyamatát is megnehezítik. Ma már nem elég az imponáló juttatási csomag a dolgozóknak, sőt a csocsó- és pingpongasztal sem. Egészen más motivációk mozgatják a fiatalabbakat, mint annó az X-generáció tagjait.

A megtartás pedig főleg kulcskérdés egy olyan világban, ahol a 30-as korosztály számára természetes a rendszeres munkahelyváltás és a tapasztalataik minőségét sem egy adott cégnél töltött években mérik.

És mi lesz, ha a robotok elveszik a munkánkat?

Jelenleg globális problémát okoz a munkaerő szűkössége. Ugyanakkor a most toborzott munkavállalók egy részét olyan feladatok elvégzésében alkalmazzák majd, amelyek a jövőben automatizálhatók lesznek. Mi lesz majd az emberekkel, ha a robotok dolgoznak helyettük?

Ma még drága és – egyes esetekben – bonyolult az automatizálás. Azonban ez folyamatosan változik, méghozzá anyagilag kedvező irányban a vállalatok számára. A toborzott munkaerővel szemben tehát elvárás a tanulási hajlandóság. Ez az egyetlen megoldás arra, hogy a jövőben felmerülő igényt ki tudják elégíteni a ma toborzott emberek.

Tehát ahelyett, hogy félünk attól, hogy elveszítjük a munkánkat a robotok terjedésével, érdemes inkább a képzésre helyezni a hangsúlyt. A munkaerőfelvételnél pedig ezt a félelmet a hosszú távú lehetőségek vázolásával eloszlatva értékes, és elkötelezett szakembereket alkalmazhatunk.